2.rész

Sziasztok!:)
Remélem tetszeni fog nektek, sokat dolgoztam vele és próbáltam minél jobbra megcsinálni:) Sokat jelentene hogyha leírnátok nekem a véleményeteket!:)

~Bella Payne~

Lassan kezdtem magamhoz térni, és érzékelni körülöttem a dolgokat. Hatalmas fájdalom nyilalt hirtelen a fejembe, ezért hirtelen összeszorítottam a szemem. Megint megpróbáltam kinyitni a szememet, de ezúttal lassabban és óvatosabban. Mikor már teljesen nyitva volt, megláttam hogy nem messze ült tőlem az a titokzatos lány. Ő még nem tért magához. mikor felé akartam nyúlni hogy felébredjen, észrevettem hogy a kezem meg volt kötözve. Biztos azért nem vettem eddig észre mert már elzsibbadt nagyon és nem éreztem. A mellettem lévő lány elkezdett mocorogni. Lassan kinyitotta a szemét, majd ijedten nézett körbe.
-Hol vagyunk?-kérdeztem meg, mivel tudta hogy üldözi valaki, ezért gondoltam ismeri a támadót-Ki hozott ide?
-A volt a barátom-hajtotta le a fejét.
-Bella Payne vagyok. Te?-kíváncsi voltam hogy hívják hogyha már vele voltam összezárva.
-Emma Thomson-mondta kicsit csendesen
-Miért üldözött téged, és rabolt el minket?
-1 éve szakítottam vele. Régebben mindig megvert engem, és már elegem volt. De sajnos azóta se hagy békén-láttam hogy az arcán egy kósza könnycsepp folyt le.
-Hé, ne sírj-próbáltam vígasztalni-Inkább mesélj magadról-és egy apró mosolyt mutattam felé. Már amennyire ebbe a helyzetbe tudtam.
-1 hetes korom óta az árvaházba nevelkedtem. 14 évesen megszöktem onnan, de nem volt hova mennem. Egy kedves idős néni befogadott magához. Nagyon jól bánt velem, szerettem. 17 évesen találkoztam Josh-al. Először nagyon szerettem, de egy idő után elkezdett verni, és minden rosszra fordult. Mikor szakítottam vele nagyon mérges volt. Nem tudott beletörődni. Azóta is zaklat. 1 hete meghalt a néni aki befogadott. Mikor ő ezt hallotta, tudta hogy egyedül vagyok és nincs senkim aki megvédjen. Ezért kezdett el engem üldözni, de sikerrel is járt-kezdett el kicsit könnyezni a végére- De te is mesélj magadról!-eresztett felém egy halvány mosolyt.
-Hát én a szüleimmel nevelkedtem fel. Van 1 bátyám aki most a híres One Directionbe énekel. Nagyon rossz volt mikor elköltözött. De másfél éve velük lakom mert itt van a sulim Londonban. Így most 5 hülyével lakom egy házba-mosolyogtam a végére mert eszembe jutott nagyon sok emlék velük kapcsolatba-Van valami ötleted hogy szökjünk meg?-néztem a szemébe
-Nincs-húzta el a száját-bár nem lesz szerintem a legnehezebb mert lehet hogy erős de nagyon hülye az biztos.
-Hát nekem van egy ötletem. Kicsit rizikós de beválhat. Arra gondoltam hogy csak te szöknél meg először és elmennél a bátyámékhoz segítséget kérni. Azért nem én megyek, mert nem akarom hogy kettesbe maradj vele. Talán nálam kisebb az esély hogy megverne vagy ilyesmi-vázoltam fel neki a tervemet.
-Nem is olyan hülye ötlet ez. Lehet be is vállna-gondolkozott el-De hogyan és mikor?
-Mikor be fog jönni te akkor fogsz kimenni, ne aggódj van egy tervem hogyan. Te csak fuss el!-adtam ki neki az utasításokat-most pedig próbáljuk meg kioldozni egymás kezét.

~2 óra múlva~

Nagy nehezen miután kioldoztuk egymást elkezdtünk beszélgetni, jobban megismerni egymást. Természetesen elmondtam neki hol lakunk, hogy tudja hova kell menni. Nem sokkal később lépteket hallottunk. Itt az idő! Láttam hogy mozdul a kilincs, és ekkor Emmára néztem hogy megértse itt az idő. Mikor bejött megláttam egy magas, kigyúrt, helyes srácot. Hirtelen felálltam és ODA rúgtam neki egy hatalmasat ami biztos nem volt kellemes érzés számára. Láttam hogy Emma elkezd futni ki. Egy dolog járt a fejemben. Sikerült!